Testi kromoszómák számbeli eltérései – Triszómiák

A Down-szindróma egy kromoszóma-rendellenesség, a 21-es kromoszóma triszómiája – ilyenkor a kettő 21-es kromoszóma helyett három található meg a sejtekben. Mivel a betegség az esetek 95%-ában nem örökletes, a rendellenesség felismerésében a magzati genetikai vizsgálatok segítenek. A veleszületett rendellenességeket országosan nyilvántartó hazai statisztika szerint a 70-es évektől a 90-es évek elejéig nőtt, azóta viszont nem emelkedett a Down-szindrómás születések gyakorisága. Megelőző vizsgálatok nélkül megközelítőleg 5-600 csecsemőből egy születne ezzel a betegséggel. A Down-szindróma három formáját különböztetjük meg: 21-es triszómia (nondiszjunkció vagy kromoszóma szét nem válás); transzlokáció; mozaicizmus.

A Down-szindrómát általában sejtosztódási zavar okozza, melynek következtében az embrió a 21-es kromoszóma megszokott két példánya helyett hárommal rendelkezik vagy minden sejtjében, vagy csak azok egy részében.

Az első típus az esetek 95%-ára jellemző. Ennek oka, hogy már a spermium vagy a petesejt egy helyett két 21-es kromoszómát tartalmazott. Ahogy az embrió fejlődik, a plusz kromoszóma a szervezet minden sejtjében sokszorozódik.

A mozaicizmus abban az esetben fordul elő, ha a sejtosztódási zavar a fogantatás után, a megtermékenyített petesejt osztódásának korai szakaszában következik be, amelynek következményeként a kétféle sejt (a megszokott 46 kromoszómát, illetve a 47 kromoszómát tartalmazó sejtek) keveréke alakul ki. A 47 kromoszómát tartalmazó sejtek egy számfeletti 21-es kromoszómával rendelkeznek. A Down-szindrómás esetek kb. 1%-ában mozaicizmus áll fenn.

Transzlokáció a Down-szindrómás esetek mintegy 4%-ában fordul elő. Ennek esetén a 21-es kromoszóma egy darabja letörik a sejtosztódás során, és egy másik kromoszómához, általában a 14-es kromoszómához tapad. Bár a sejtekben továbbra is 46 kromoszóma marad, a plusz 21-es kromoszómadarab jelenléte a Down-szindrómára jellemző elváltozások megjelenéséhez vezet.

A Down-kór mindhárom formája genetikai rendellenesség, de az eseteknek csupán 1%-ában beszélhetünk öröklött tényezőről (amikor a kórt az egyik szülő adja át a gyermeknek). Az esetek többségét szórványos, véletlen eseménynek tekinthetjük.

A Down-szindróma legismertebb tünetei a súlyos szellemi fogyatékosság és a testi-szervi rendellenességek. A Down-kórra jellemző leggyakoribb fizikai vonások közé tartoznak az alacsony izomtónus, az alacsony testmagasság, a ferde metszésű szemek, illetve a tenyéren végighúzódó mély barázda. Ettől eltekintve minden Down-kóros személy külön egyéniség, akiknél ezek a vonások különböző mértékben vannak jelen, vagy teljesen hiányoznak.

A Down-szindróma gyakorisága az anyai életkor előre haladtával növekszik. Magyarországon a 37 év feletti várandósoknál felajánlják a magzat kromoszóma-vizsgálatát, mely beavatkozás azonban körülbelül 0,5-1%-al növeli a vetélés kockázatát. Az esetek 2-3%-a igazolhatóan mozaikos forma, azaz a 21-es triszómiás és a normál sejtvonalak egyidejűleg előfordulnak. A Down-szindróma azonban kockázatmentes tesztekkel (NIPT tesztek) időben, nagy pontossággal szűrhető, ehhez mindössze anyai vérvételre van szükség. Mivel a 37 év alatti korosztálynál a Down-szindróma szűrést rutinszerűen nem végzik el, ma már a Down-szindrómás gyerekek döntő többségét a fiatalabb kismamák szülik. Ezért minden kismamának – életkortól függetlenül – javasoljuk valamelyik kockázatmentes Down-szindróma szűrőteszt elvégzését.

Az Edwards-szindróma – másik nevén 18-as triszómia – ritka, kromoszomális eredetű rendellenesség. A betegség oka, hogy a 18-as kromoszóma egyed darabjai, vagy maga a teljes kromoszóma is eggyel több példányban van jelen a szervezet sejtjeiben.

A 18-as triszómiának – a Patau-kórral megegyezően – három eltérő fajtája ismert. Az első esetben a teljes kromoszómából jelen van még egy példány, a szervezet összes testi sejtjében. A második esetben mozaikosságról beszélünk: a kromoszóma harmadik példánya ilyenkor nem minden sejtben, csak a sejtek egy részében található meg. A harmadik esetben részleges triszómiáról van szó: a sejtekben ekkor nem a teljes 13-as kromoszóma, hanem csak ennek egyes darabjai fordulnak elő három példányban. Egyes ritka esetekben az is előfordulhat, hogy a feleslegben jelenlévő kromoszóma vagy kromoszómadarab egy másik kromoszómához csatlakozik (ezt szaknyelven transzlokációnak nevezik.)

A magzat normális fejlődését a felesleges mennyiségben jelenlévő DNS zavarja meg. A tünetek súlyossága attól is függhet, hogy a 18-as kromoszóma mely pontján ment végbe a megkettőződés (részleges triszómia esetén), ha pedig mozaikosságról van szó, nem mindegy, hogy a sejtek hány százaléka hordozza a kromoszóma-abnormalitást. A Down-szindrómánál ritkább, a Patau-szindrómánál viszont gyakoribb betegségről van szó. Az Edwards-szindróma születéskori prevalenciája 1/10 000. A magzati korban Edwards-szindrómával diagnosztizált babák nagyjából 95%-a már a méhen belül életét veszti. Az élveszületettek rendszerint egyhén túlhordottak (átlagban 41. gesztációs hét), de születési súlyuk alacsony – 2000 g alatti. A placenta kisebb az átlagosnál, a köldökzsinór gyakran csak két véredényt tartalmaz. A már megszületett babáknál rendszerint néhány héten vagy hónapon belül meghalnak. Néhányan ugyan a serdülőkort is megérik, de úgy, hogy végig komoly egészségügyi és fejlődési problémákkal küszködnek.

A gyakoriságban jelentős különbség figyelhető meg a nemek között: a lányoknál háromszor gyakrabban fordul elő a betegség, mint a fiúknál. Az érintett újszülöttek közül soknál megfigyelhető a növekedés visszamaradása, valamint az étkezési és légzési problémák. A baba fejlődése elmaradhat a várttól, szellemi fogyatékosság léphet fel, fiú csecsemőkben pedig gyakori a rejtettheréjűség (a herék ilyenkor nem szállnak le a herezacskóba, hanem a hasüregben maradnak).

Jelen lehetnek a fej és az arc abnormalitásai. A fülek szabálytalan alakot vehetnek fel és lejjebb csúszhatnak. Az állkapocs és a száj feltűnően kicsi lehet. Az orr gyakran felfelé áll. A szemek egymástól igen távol helyezkedhetnek el, a felső szemhéjak ezen kívül petyhüdtek lehetnek. A szivárványhártya (írisz) akár lyukas is lehet.

A kezek és a lábak deformitásai szintén gyakoriak. Az ujjak és a lábujjak átfedhetnek egymással, a második és a harmadik lábujj pedig gyakran összenő egymással. A baba sarkai befelé állhatnak, a talpak pedig hajlítottak lehetnek. A nagyobb kort megélő beteg gyerekek gyakran úgy szeretnek állni, hogy lábaikat keresztben tartják.
A medence normálisnál kisebb mérete miatt a babák egy része csak korlátozott mértékben képes mozgatni a csípőit. A szegycsont is rövidebb lehet a normálisnál.

Gyakoriak a vesefejlődési és az öröklött szívfejlődési rendellenességek. Az egyik leggyakoribb szívprobléma a szív kamráit egymástól elválasztó szövetrétegek hiányos fejlődése. A két nagy szívartéria (aorta és tüdőartéria) hiányos záródása szintén gyakran előfordul.

A szív- és a légzési problémák miatt a tünetek gyakran életveszélyesek, és még a csecsemő- vagy a korai gyermekkor során az érintett gyermek halálát okozzák.

A Patau-szindróma – másik nevén 13-as triszómia – egy ritka, kromoszómális eredetű rendellenesség. A betegség oka, hogy a 13-as kromoszóma egyes darabjai, vagy maga a teljes kromoszóma is eggyel több példányban van jelen a szervezet sejtjeiben.

A 13-as triszómiának három eltérő fajtája ismert. Az első esetben a teljes kromoszómából jelen van még egy példány, a szervezet összes testi sejtjében. A második esetben mozaikosságról beszélünk: a kromoszóma harmadik példánya ilyenkor nem minden sejtben, csak a sejtek egy részében található meg. A harmadik esetben részleges triszómiáról van szó: a sejtekben ekkor nem a teljes 13-as kromoszóma, hanem csak ennek egyes darabjai fordulnak elő három példányban. Egyes ritka esetekben az is előfordulhat, hogy a feleslegben jelenlévő kromoszóma vagy kromoszómadarab egy másik kromoszómához csatlakozik (ezt szaknyelven transzlokációnak nevezik.)

A magzat normális fejlődését a felesleges mennyiségben jelenlévő DNS zavarja meg. Szerencsére igen ritka betegségről van szó, sokkal ritkábbról, mint a Down-szindróma. Míg az utóbbi a nemzetközi irodalmi adatok szerint 600-ból átlagosan egyszer fordul elő, addig a Patau-kór 10 000 újszülöttből átlagosan csak egyszer jelenik meg. A 13-as triszómiás embriók/magzatok csupán 1%-a születik meg jellemző klinikai tünetekkel. Kis születési súly, a fejtető lágyrész defektusai, esetleg koponyadeformitás jellemzi az újszülötteket. A Patau-szindróma egyik jellegzetes tünete a szájpadhasadék vagy másnéven farkastorok. Előfordulhatnak extra ujjak vagy lábujjak is: a leggyakrabban egyetlen pici, számfeletti ujj jelenik meg. Az ujjak vagy lábujjak össze is nőhetnek egymással: ez a tünet a második és a harmadik lábujj között fordul elő a legtöbbször. Az újszülött szemei a szokottnál közelebb helyezkednek el, egyes esetekben pedig akár teljesen össze is érhetnek (a szemek mérete is kisebb a normálisnál). A fülek is lejjebb helyezkednek el, mint egy egészséges csecsemőnél. A fejen időnként hiányzik a fejbőr, és előfordulhat mikrokefália, vagyis csökkent fejméret is. A betegséget a legtöbbször súlyos szellemi fogyatékosság kíséri. Az izomtónus általában gyengébb a normálisnál és előfordulhat izomremegés is. Rejtettheréjűség is gyakran megjelenik, vagyis a herék nem szállnak le a herezacskóba, hanem a hasüregben maradnak. A betegek csaknem mindig vakok, siketek, epilepsziások, mentálisan súlyosan retardáltak. A baba szervei közül az agy egyes részei (főként az előagy), a vese, és a szív fejlődése szenvedhet komoly hátrányt. A veleszületett szívfejlődési rendellenességek közül a szívüregeket egymástól elválasztó szövetréteg fejletlensége emelhető ki. Ez egyaránt érintheti a kamrákat vagy a pitvarokat. Az oxigéndús vért a szívből a test felé szállító aorta részben nyitott maradhat, és ugyanez a tüdőartériánál is előfordulhat. A Patau-szindrómás csecsemők közül soknál előfordul, hogy nem növekszik megfelelően, és a szokott ütemű súlygyarapodás is elmarad. Súlyos táplálkozási problémák is megjelenhetnek. Időlegesen a levegővétel is kimaradhat (apnea).Az életveszélyes komplikációk a legtöbb esetben már újszülöttkorban vagy a kora gyermekkorban megjelennek. A betegség azonban általában sokkal súlyosabb, mint a Down-szindróma: a Patau-szindrómával született gyerekek több mint 50%-a életét veszti a születést követő első hónapban, közel 100%-a pedig egy éven belül.
A Patau-szindróma a legtöbb esetben nem öröklött betegség. A 13-as kromoszóma triszómiájához ehelyett azok a változások vezetnek el, amelyek a magzatot létrehozó petesejtben vagy hímivarsejtben zajlottak le.

A 9-es triszómia élveszülötteknél igen ritka. A 9-es triszómia szakirodalma kevés, csak néhány eset fordult elő eddig, ezért a pontossága nem állapítható meg. A betegség bizonyos mértékben minden szervrendszert érint. Megfigyelhetőek arc- és koponyafejlődési rendellenességek. Kis méretű koponya (microcephalia), kis méretű áll (micrognathia), elődomborodó homlok, távol álló, mélyen ülő szemek, alacsonyan ülő-, deformált fülek, kiforduló alsó ajak, rövid felső ajak, gótikus szájpad, kettős uvula, kiemelkedő nyakszirt, széles kutacsok, archasadék, lóherelevél alakú koponya, lenőtt nyelv. Csontrendszeri zavarokkal is jár a 9-es triszómia: hajlott ujjak, összenőtt ujjak, rövid kézközépcsontok, esetleg ezek fúziója, középső és távoli ujjak csökkent fejlettsége, csípőficam, rövid végtagok, felfelé görbülő körmök, négyujjas redő a tenyéren, dystrophiás körmök. A központi idegrendszerben ciszták jelenhetnek meg, szívsövényfejlődési hibával, vese- és ivarszervi fejlődési rendellenességgel járhat. Fiúknál micropenis állhat fenn. A szellemi visszamaradottság és növekedésbeli elmaradás jelentős. A 9-es triszómia prognózisa rossz, gyakran jelentkezik epilepszia. Az 9-es triszómiás egyének még csecsemőkorban vagy korai gyermekkorban maghalnak.

A 16-os triszómia esetén a 16-os kromoszómából a normál kettő helyett három kópia van jelen. Ez egy élettel összeegyeztethetetlen szindrómát eredményez, mely ezáltal élveszületettekben soha nem fordul elő, spontán abortumokban viszont a leggyakoribb triszómia. Mozaikos forma esetén – tehát amikor nem az összes testi sejtben fordul elő a triszómia, csak néhányban – magzati növekedési retardáció figyelhető meg, viszont a gyermekek megszülethetnek.

A 22-es triszómia élveszülötteknél igen ritka. A 22-es triszómia szakirodalma kevés, csak néhány eset fordult elő eddig, ezért a pontossága nem állapítható meg. Az esetek többségében a betegség az élettel összeegyeztethetetlen. A magzatok többsége vagy születés előtt, vagy születés utáni első három hónapban meghalnak. Élveszületetteknél gyakori a koraszülöttség, a távol ülő szemek, a lapos orrgyök, a szájpadhasadék/farkastorok, nyúlajak, a vese és végbéltáj fejlődési rendellenesség, a külső nemi szervek, rejtett heréjűség+ zavara mellett. Egyéb megfigyelt rendellenességek a kis méretű koponya, a kis méretű áll, a belső szemzugban a felső szemhéjráhúzódottsága az alsóra, az alacsonyan ülő, deformált fülek, a fül előtti sipoly, a rövid, széles nyak, a hosszú ujjak, az oldalirányban görbült ujjak, a fejletlen-, deformált-körmök, illetve a szívfejlődési rendellenesség. Ritkán, ha a kromoszómaeltérés nem minden sejtben található meg (mozaicizmus), akkor növekedésbeli elmaradás, szellemi visszamaradottság, süketség, fogfejlődési zavar, lógó felső szemhéj, tarkón lenőtt haj, összenőtt ujjak jelenhetnek meg. A prognózis rossz, mert multiplex veleszületett anomáliák dominálnak. Igen hamar meghalnak idegrendszeri görcsökben vagy keringési elégtelenségben.