Ivari kromoszómális rendellenességek

A Turner-szindróma (más néven Ullrich-Turner szindróma) egy kizárólag nőknél előforduló kromoszóma-rendellenesség. Leggyakoribb ismertetőjele az alacsony termet, amely 5 éves kor környékén már egyértelműen észrevehető. A petefészkek működésének korai károsodása (a petefészkek alulműködése vagy a teljesen éretlen petefészkek) ugyancsak gyakori. Bár a petefészkek kezdetben – embrionális korban – normálisan fejlődnek, a petesejtek rendszerint még éretlen formában elpusztulnak, a petefészek-szövetek nagy része pedig még a születést megelőzően visszafejlődik. Az érintett lányoknál elmaradhat a serdülőkori nemi érés, aminek a beindításához ezekben az esetekben hormonterápiára van szükség. A Turner-szindrómás lányok többségénél nem termelődnek megtermékenyíthető petesejtek, és csak az esetek egy csekély részében – néhány százalék – marad meg a petefészkek normális működése a fiatal felnőttkor során.

A Turner-szindrómás lányok körülbelül 30 százalékánál nyaki bőrredők alakulnak ki, hajuk – a nyak hát felé eső részein – mélyen lenőtt, jellemző továbbá a karok és a lábak duzzadtsága (limfödéma), a csontvázrendszer rendellenességei és a veseproblémák. A Turner-szindrómás esetek felében-egyharmadában szívrendelleneségek, például az aorta szűkülete vagy az aorta szívbillentyűjének abnormalitásai is előfordulnak. A szívrendellenességek következtében kialakuló szövődmények akár életveszélyessé is válhatnak.

A Turner-szindrómás lányok és nők többségénél nem csökkennek a szellemi képességek. A kognitív fejlődésben lehetnek lemaradások, a nonverbális úton történő tanulásban pedig hiányosságok, ahogyan viselkedészavarok is megjelenhetnek, ezek előfordulási gyakorisága azonban egyénenként változó. A Turner-szindróma 2500 lány újszülöttből körülbelül egyet érint világszerte. Sok esetben azonban ezek a magzatok meg sem születnek, vagy nem maradnak életben a születés időpontjáig. A Turner-szindróma az X-kromoszómához kötött betegség. Az egészséges nők esetében két X-kromoszóma van a sejtekben, a Turner-szindrómás lányoknál azonban csak az egyik van jelen, a másik pedig vagy hiányzik, vagy módosult formában hordozzák a testi sejtek. A hiányzó genetikai anyag a születés előtt és után egyaránt befolyásolja a fejldődési folyamatokat.

A Turner-szindrómások nagyjából felénél monoszómiás betegségről van szó, testi sejtjeikben tehát csak egyetlen X-kromoszómát hordoznak. A többi esetben a másik X-kromoszóma részlegesen vagy módosult formában lehet jelen. Olyan is előfordulhat, hogy a testi sejtek egy részében mindkét X-kromoszóma megvan, míg a sejtek egy másik részében hiányzik vagy módosult formában van jelen a kromoszóma – ezt nevezik mozaikos kromoszómakészletű Turner-szindrómának.

Az eddigi kutatások során még nem sikerült meghatározni, hogy az X-kromoszóma mely génjei függnek össze a Turner-szindrómások főbb karaktervonásaival. Annyi viszont már ismert, hogy a SHOX gén fontos szerepet játszik a csontfejlődésben és a csontnövekedésben. Valószínűsíthető, hogy a gén egyik másolatának hiánya tehető felelőssé az alacsony testalkatért és a csontvázrendszeri rendellenességekért. A Turner-szindróma az esetek döntő többségében nem öröklött. Ha monoszómiás betegségről van szó (egyetlen X-kromoszóma jelenléte a sejtekben), akkor a rendellenesség egy véletlenszerű esemény – sejtosztódási hiba – következménye, amely az ivarsejtek szülői szervezetben történő létrejöttekor történik meg (el nem vált kromoszóma, idegen szóval nondiszjunkció). Ha az embriót létrehozó szülői ivarsejtek valamelyikében ez a rendellenesség zajlott le, akkor a gyermek összes testi sejtje csak egyetlen X-kromoszómát fog hordozni.

A mozaikos Turner-szindróma szintén nem öröklött. Ilyenkor az érintett személy szervezetében a korai embrionális fejlődés során lezajló, ugyancsak véletlenszerű sejtosztódási hibáról van szó. Mivel ez a hiba nem érinti az összes testi sejtet, néhányban megmarad mindkét X-kromoszóma, míg a hibás sejtekből hiányozni fog az egyik példány (vagy módosult formában lesz jelen.)

Végül – az X-kromoszóma részleges törlődése esetén – az is előfordulhat, hogy örökletes a betegség, ez azonban csak ritkán van így.

A Klinefelter-szindróma egy kromoszóma-rendellenesség, ami a férfiak fizikai és kognitív fejlődését érinti. A tünetegyüttes jellemzői változékonyak, de az érintettek többségénél a normálisnál kevesebb tesztoszteron hormont termelő, kisebb méretű herék vannak jelen.

A tesztoszteron a születést megelőző időszakban és a serdülőkorban felelős a férfi nemi jellegek kialakításáért. A csökkent mennyiségben termelődő tesztoszteron a serdülőkori folyamatok késleltett vagy csak részben történő lezajlásához vezethet. A szindróma együtt járhat továbbá az érintett férfiak emlőmirigyeinek nőies megnagyobbodásával, a ritkább arc- és testszőrzettel, valamint a meddőséggel. Az érintettek egy részénél a nemi szerv kóros elváltoztásai is előfordulhatnak: jelen lehet rejtettheréjűség, a húgycső külső nyílásának lefelé történő eltolódása (húgycsőhasadék), illetve a pénisz jelentős méretcsökkenése.

Az idősebb korú Klinefelter-szindrómás gyermekek és a felnőttek is általában magasabb termetűek, mint a kortársaik. A felnőtteknél – az egészséges férfiakkal összehasonlítva – megnő az emlőrák és egy krónikus gyulladásos betegség, a lupusz (teljesen nevén szisztémás lupus erythematosus) kockázata. A kétféle betegség kialakulásának esélye a Klinefelter-szindrómás felnőtt férfiaknál nagyjából ugyanakkora, mint az egészséges, felnőtt női népességben.

A Klinefelter-szindrómás gyermekek egyes esetekben tanulási problémákkal küzdhetnek, máskor pedig a beszéd és a nyelvi képességek lassabb ütemű fejlődése figyelhető meg. Általánosan jellemző ezekre a gyerekekre, hogy csendesek és érzékenyek, személyiségvonásaik azonban egyénenként eltérőek lehetnek. A Klinefelter-szindróma 500-1000 fiú újszülöttből egyet érint. A tünetegyüttes további – az általános formától eltérő – változatai ennél általában jóval ritkábbak, és csak 50 000 fiú újszülöttből egy esetben, vagy még kevesebb esetben fordulnak elő.
A Klinefelter-szindrómával foglalkozó kutatók szerint egy aluldiagnosztizált tünetegyüttesről van szó. Ennek oka, hogy akiknél csak enyhe formában jelentkeznek a tünetek, ott a kromoszóma-rendellenesség jelenléte gyakran nem kerül felismerésre. A felismerést tovább nehezíti, hogy a Klinefelter-szindróma jellemzői változékonyak és más rendellenességek tüneteivel is jelentős átfedést mutathatnak. A Klinefelter-szindróma az ivari kromoszómák (X és Y) rendellenessége. A férfiak testi sejtjeiben hagyományosan egy X és egy Y, a nőknél pedig két darab X-kromoszóma található. A Klinefelter-szindróma leggyakrabban előforduló változatában az X-kromoszómából egy plusz példány is jelen van, így az érintett férfiak összes testi sejtje két X, és egy Y-kromoszómát hordoz (46 helyett 47 kromoszóma). A szexuális fejlődés rendellenességeiért az X-kromoszóma génjeinek többlet másolatai a felelősek: emiatt csökkenhet a szervezet tesztoszeronszintje és emiatt módosulhat a herék normális fejlődésének menete. A többlet X-kroszomómát hordozó férfiakra általánosságban jellemzőek az iménti tünetek, néha azonban csak kevéssé vagy egyáltalán nem jelentkeznek ezek a problémák. A Klinefelter-szindróma és változatai nem öröklődnek. A kromoszóma-rendellenességek véletlen folyamatok eredményeként jönnek létre az ivarsejtek kialakulása során. A sejtosztódás egyik hibája, ha a kromoszómák nem válnak szét (nondiszjunkció). A keletkező ivarsejt így abnormális kromoszómakészlettel – ebben az esetben plusz egy X-kromoszómával – fog rendelkezni. Ha az embriót létrehozó szülői ivarsejtek valamelyike ilyen volt, akkor az érintett gyermek összes testi sejtjében jelen lesz az egy (vagy több) felesleges ivari kromoszómapéldány.

A mozaikos szindróma szintén nem öröklődik. Ilyenkor is a sejtosztódás közben véletlenszerűen megtörténő eseményről van szó, de ez nem az ivarsejtek képződése során, hanem az embrionális fejlődés korai szakaszában megy végbe, eltérő kromoszómakészletű testi sejteket hozva létre.

A Klinefelter-szindróma ritkábban előforduló változataiban az X-kromoszóma nemcsak egy, hanem további többlet példányokban is jelen lehet (XXXY vagy XXXXY, 48 vagy 49 kromoszóma a testi sejtekben). A tünetek ilyenkor általában súlyosabbak, és nemcsak a szexuális fejlődés folyamatait érintik. Előfordulhat a szellemi képességek visszamaradottsága, az arcvonások jellegzetes eltérései, a csontvázrendszer abnormalitásai, mozgáskoordinációs problémák, illetve súlyos beszédzavarok. Minél több felesleges X-kromoszóma van jelen, annál nagyobb eséllyel jelenhetnek meg az iménti problémák.

Előfordulnak olyan esetek is, amikor a plusz példányban jelenlévő X-kromoszóma csak a testi sejtek egy részében, vagyis mozaikosan van jelen. A többi sejt kromoszómakészlete ilyenkor a hagyományos marad (46,XY/47,XXY). A mozaikos Klinefelter-szindróma tünetei és jellemző eltérései enyhébbek lehetnek, attól függően, hogy a sejtek mekkora hányadában van jelen plusz példányban az X-kromoszóma.

A tripla X-szindróma – más néven az X-kromoszóma triszómiája – esetén az X-kromoszóma egy plusz példánya is jelen van a nők összes testi sejtjében. Ezek a hölgyek magasabbak lehetnek az átlagnál, további, szokatlan fizikai jellemzők azonban rendszerint nem fordulnak elő. Az érintettek többségénél teljesen normálisan zajlik a szexuális fejlődés és a gyermekvállalásnak sincsenek akadályai.

Tripla X-szindróma esetén nagyobb eséllyel lehetnek jelen tanulási zavarok, emellett az átlagosnál lassabb lehet a beszéd és a nyelvi képességek fejlődése. A motoros képességek – például az ülés és a járás – fejlődése szintén késleltetett lehet. Előfordulhat az izomtónus gyengesége és viselkedési, érzelmi problémák is megjelenthetnek. Ezen jellemzők előfordulási gyakorisága azonban nagyon változó az érintett lányok és nők között. A tripla X-szindrómás nők körülbelül 10%-ánál remegések és veseproblémák is jelen lehetnek. A tünetegyüttes 1000 lány újszülöttből körülbelül egyet érint. Egy egészséges ember testi sejtjeiben 46 kromoszóma van. Ebből kettő az úgynevezett nemi kromoszóma (X vagy Y). Ezek határozzák meg, hogy férfi vagy női tulajdonságok alakulnak-e ki a fejlődés során. A nőknek többnyire két X-kromoszómájuk van, míg a férfiaknak egy X és egy Y.

A tripla X-szindróma esetén minden testi sejtben az X-kromoszóma egy plusz példánya is jelen van, így a sejtekben a szokásos 46 helyett 47 kromoszóma lesz (47,XXX). A feleslegesen jelenlévő X-kromoszóma köthető a magasabb testalkathoz, a tanulási problémákhoz és az egyéb, fentebb már említett jellegzetességekhez.

Előfordulhat mozaikos tripla X-szindróma is, amikor a plusz példányban jelenlévő X-kromoszóma nem az összes testi sejtben, hanem csak a testi sejtek egy részében található meg (46,XX/47,XXX). A tripla X-szindróma a legtöbb esetben nem öröklött. A kromoszómákat érintő változások ugyanis többnyire véletlenszerűen zajlanak le az ivarsejtek kialakulása során. A sejtosztódás során bekövetkező, nondiszjunkciónak nevezett hiba – vagyis amikor a kromoszómák nem válnak szét – olyan ivarsejteket eredményezhet, amelyekben az X-kromoszóma egy felesleges példánya is jelen van. Ha az embriót létrehozó ivarsejtek valamelyike ilyen volt, az X-kromoszóma plusz példánya a gyermek összes testi sejtjében megtalálható lesz.

A mozaikos tripla X-szindróma szintén nem öröklött. A kromoszómák szétválását érintő hiba itt azonban nem az ivarsejtek kialakulásakor, hanem a korai embrionális fejlődés során következik be. A sejtek egy része ilyenkor a hagyományos ivari kromoszómakészlettel fog rendelkezni, más részükben viszont jelen lesz az X-kromoszóma egy plusz példánya is.

A dupla Y-szindróma – vagy XYY-szindróma – az Y-kromoszóma egy plusz példányánának jelenléte miatt alakul ki férfiakban. A testi sejtek ebben az esetben a szokásos 46 helyett 47 kromoszómát hordoznak (47,XYY). A tünetegyüttes – más kromoszóma-rendellenességekkel ellentétben – nem társul szokatlan fizikai jellemzőkkel, így a legtöbb XYY-szindrómás férfi nem is tudja magáról, hogy kromoszóma eltérést hordoz. E miatt a terhesség alatt felismert XYY-szindróma esetén a genetikai tanácsadók általában a terhesség megtartását javasolják. Szűrőtesztjeink közül csak a NIFTY teszttel mutatható ki ez a kromoszóma rendellenesség. Az XYY-szindrómában érintett férfiak magasabbak lehetnek az átlagnál. Szexuális fejlődésük is normális marad, a gyereknemzésre pedig szintén képesek.

Fejlődési problémák a tanulási képességekben, a beszéd és a nyelv, továbbá a motorikus képességek (például az ülés vagy a járás) fejlődésében jelentkezhetnek. Előfordulhat az izomtónus gyengesége, kézremegés vagy más, akaratlan mozgások is. Viselkedési és érzelmi zavarok szintén társulhatnak ehhez a tünetegyütteshez. Az iménti jellemzők előfordulási gyakorisága nagy változékonyságot mutat az érintettekben.

A két Y-kromoszómával rendelkező fiúk és férfiak egy kis százalékánál az autizmus spektrumzavar is jelen van. A szociális készségeket és a kommunikációs képességeket érintő tünetek súlyosságában nincs éles határ, az átmenetek folytonosak a különböző kategóriák között. A tünetegyüttes 1000 fiú újszülöttből nagyjából egynél jelenik meg. A testi sejtjeink alapesetben 46 kromoszómát tartalmaznak, amelyekből kettő úgynevezett ivari kromoszóma (X és Y). Az ivari kromoszómák a férfi és a női nemi jellegek kialakításában játszanak szerepet: a férfiakban egy X és egy Y, a nőkben pedig két X-kromoszóma van jelen. A dupla Y-szindróma esetében a Y-kromoszóma egy többlet példánya is jelen van a szervezet összes tesi sejtjében, így az érintettek összesen 47 kromoszómát hordoznak. Nem ismert egyelőre, hogy pontosan mi áll az érintettek magasabb testalkatának és tanulási problémáinak, illetve a fentebb már említett, egyéb lehetséges zavarainak hátterében.

Előfordulhat a tünetegyüttes mozaikos formája is: a plusz példányban jelenlévő Y-kromoszóma ilyenkor csak a testi sejtek egy részében van jelen, a sejtek tehát kétféle kromoszómakészlettel rendelkeznek (46,XY/47,XYY). A tünetegyüttes a legtöbb esetben nem öröklődik. A kromoszóma-rendellenesség a hímivarsejtek képződésekor egy véletlen sejtosztódási hiba – a kromoszómák szét nem válása – következtében alakul ki. A létrejövő hímivarsejtek egy részébe így egy helyett két Y-kromoszóma kerül. Ha a petesejtet egy ilyen, hibás kromoszómakészlettel rendelkező hímivarsejt termékenyíti meg, akkor a születendő gyermek összes testi sejtje két Y-kromoszómát fog hordozni.

A tünetegyüttes mozaikos formája szintén nem öröklődik. Itt ugyancsak a sejtosztódás során véletlenszerűen végbemenő eseményről van szó, de nem az ivarsejtek, hanem a fejlődő embrió testi sejtjei esetében. A sejtek egy része így normális kromoszómakészletű lesz, egy részük viszont 47 kromoszómás.